A szamárköhögés a Bordetella pertussis baktérium által okozott, világszerte elterjedt betegség. A kórokozóval szemben hatékony védőoltás már több mint hét évtizede létezik – Magyarországon 1954 óta része a nemzeti immunizációs programnak .
A szamárköhögés lefolyása klasszikusan három szakaszból áll.
A maximum 21 napig tartó lappangási időt követően nagyjából 2 hétig tartó hurutos szak kezdődik, melyben láz általában nem jelentkezik. Ezt egy ún. paroxysmalis szak követi, amely akár 6 hétig eltarthat. Ebben a szakaszban fordulhatnak elő a jellegzetes köhögési rohamok, melyeket szamárhangszerű belégzés, esetenként hányás zárhat le. A harmadik szakban a tünetek fokozatosan oldódnak. A fertőzőképesség időtartama kezeletlen esetekben a tünetek kezdetétől számított, nagyjából 21 nap. A betegség a nem, illetve a nem teljeskörűen oltott újszülöttekre és csecsemőkre a legveszélyesebb, esetükben a köhögéshez nemritkán légzésleállás (apnoe) is társul. Súlyosabb lefolyásra lehet számítani immunszuppresszív állapot, krónikus légzőszervi betegség, valamint az időskor esetén is. A betegek akár 4–8 hétig köhöghetnek.
A fertőzőképesség időtartama
– az első tünettől számítva 21 napig; vagy
– a paroxysmalis köhögés kezdetétől számítva 14 napig; vagy
– a hatékony antibiotikus kezelés befejezéséig
Korábban teljeskörűen oltott egyénekben gyakran egyetlen tünet az elhúzódó köhögés, esetenként
paroxysmalis köhögési rohamokkal. Szamárhang, köhögés utáni hányás, apnoe ritkán fordul elő náluk.
A terhesség során alkalmazott védőoltás következtében anyai ellenanyagok (IgG-típusúak) jutnak át a méhlepényen keresztül a magzatba, melyek egyfajta passzív immunizációként óvnak a súlyos betegséggel szemben, a születés után is mintegy 6 hónapon keresztül. A várandós személyek oltása a 27–31. gestatiós hét között a legoptimálisabb, de a 16–36. gestatiós hét között bármikor alkalmazható.
A betegség természetes átvészelését követően, illetve a gyermekkori oltási sor befejezése után 10 évente emlékeztető oltás adása javasolt.